Erdélyi Fotográfia Múzeum

Elkötelezettségem és célom:

Felkutatni, megörökíteni Erdély múltját és jelenét a fotográfiák által. Szakszerű kutatás, kultúrantropológiai feltérképezés, a hagyományos falukép, szokásvilág, életmód, hagyományok képi világának megörökítése a jelen fotográfiák által,valamint a helyszínen fellelt régi fotódokumentumok reprodukciója, szkennelése (digitalizálása). Szeretném létrehozni Erdély Fotográfia Múzeumát.

Veress Ferenc (1832 Kolozsvár – 1916 Kolozsvár)

A XIX.századi Erdély fotográfia történetének legkiemelkedőbb képviselője. 1850- ben dönti el, hogy fotográfiával keresi meg a kenyerét. Kezdetben dagerotípiával majd talbotípia képekkel kísérletezik Buda Elek, az egyik első erdélyi fotóamatőr segítségével. Később gróf Kornis Zsigmond és Apor Károly báró támogatásával folytatja kísérleteit. 1853-ban, alig húsz évesn nyitja meg Erdély első önálló hivatásos fotóműtermét. Gróf Mikó Imre segítségével 1855-ben albumot állít össze az erdélyi arisztorata családokról, amellyel megalapozza további jövőjét. Az Erdélyi Múzeum Egyesület megbízásából 1859-1860 között Kolozsvár Képekben címmel készít 45 képet tartalmazó albumot. Az 1870 – es években ugyanezt a fotó - sorozatot megismételi. Ezek a képek mutatják meg mind a mai napig leghűebben Kolozsvár XIX. századi arculatát, s adják vissza a város akkori hangulatát. Kolozsvár megörökítésének ötletét talán a főtéri Szent Mihály templom negótikus új tornyának befejezési munkálatai adták, mely 22 éve épült már. Folytatja kísérleteit a fotográfia más területein: a fotókerámia, fénynyomás, színes fényképezés, sőt Veress szerint az emberi bőrön is lehetséges fényképet megörökíteni. A hatvanas, hetvenes évek munkásságának legtermékenyebb időszaka: 1862-ben az Ország Tükre hasábján felhívást intéz Magyarország fotográfusaihoz, hogy „nagy szolgálatot tehetne a hazai fényképészet a hazai történelemnek, úgy, ha minden olyan régiségeket, várakat, ó kastélyokat, templomromokat, barlangokat stb., amíg még fenn vannak, de csak egy évtized múlva is eltűnhetnek fényképészetileg levenne és a jövő kornak hátrahagyná”, múzeumokban helyeznének el. El is kezdi új műtermében a fotográfiák megőrzését Országos Museum néven lakásműtermében. 1865-ben megválasztják az Erdélyi Múzeum Egyesület első fényképészének. 1866- fényképes díszalbumot állít össze az országgyülés tagjairól. 1866-tól elkezdi színes fotográfiai kísérleteit. 1868- 4 holdas birtokán 800 féle almafajt ültet (kertészeti, pomológiai tevkenysége is említésre méltó). 1869- fényképeket készít az erdélyi vasútépítésről. 1869- fotókerámiát készít saját kísérletei alapján. 1869- erdélyről fotóalbumot állít össze Erzsébet királyné számára. 1871- 1872 - erdélyi tájfelvételei, melyeteket Hajós János segítségével készít. 1872- Bécsi világkiállításra küld az erdélyi fotóalbumból. 1878- szegedi Országos Ipar Terménykiállításon fotókerámiát állít ki. 1879– Szákesfehérváron bronzértmet, Dézsen ezüstérmet kap fotókerámiáért. 1881- A kolozsvári egyetem fényképészeti magántanárként előadásokat tart a fényképezés technikatörténetéről. 1882 –Szerkeszti és kiadja első magyar Fényképészeti Lapok szaklapot. 1884-ben másolókeretben elfogadható levonatokat készített színes diapozitívekről, ezeket "heliokrómiának" nevezte el. 1888- támogatók híján kénytelen megszüntetni a Fényképészeti Lapok kiadását. 1889-ben először sikerül megfelelően fixálnia a heliokrómiát. 1890- műtermát bérbe adja Kató József fényképésznek. 1900- Müncheni kiállításon színes képei a zsűri elismerésát vívják ki. 1916 április 3 – án hal meg távol a háborús világ zajától, kissé mellőzve és elfeledve.

Dr.Molnár Attila

Tekerőpatak - Csíkszereda